Mi Gyuri bácsitól úgy tudjuk, hogy a gazdaság dübörög. El is hisszük neki, a hangját idáig hallani. Persze a szakadékba zuhanó autó is dübörög, ha néha neki-neki csapódik a sziklafalnak. Jegyzi meg valaki szkeptikusan, de ne figyeljünk rá, vélhetően hazaáruló. Hogy a Világgazdasági Fórum versenyképességi listáján Magyarország hatalmas zuhanással a 60. helyre került – egy évvel korábban pedig még a 48. volt –, ami a közép-európai térségben és az EU-ban is az egyik legrosszabb? Hogy az EU 27 tagjából csak 4 van hazánk mögött, a régióban pedig csak a szlovákokat előzzük meg, sőt, erre az évre már a szlovénok is elénk kerültek? Ugyan már, higgyétek el a mi tündérlelkű Pán Péterünknek (és zenekarának, na meg a menedzserének) nyugodtan, versenyképesebbek vagyunk, mint korábban bármikor! VÉLEMÉNY

Egy ilyen jelentős visszaesés biztosan nem növeli a regnáló vezetés népszerűségét, a foltokban még fellelhető hitet az unortodox gazdaságpolitikában, de mégis, akkor mi a francot lehet kezdeni a helyzettel? Hogyan lehet menteni a becsületet, ha még maradt belőle valamennyi? A dolog pofonnál is egyszerűbb! Dumáljuk ki magunkat ebből is! Magyarázzuk meg, hogy miért is kelt hamis látszatot, miért nem felel meg a valóságnak az a kép, amit egy ilyen lista elénk tár, sőt, ha eléggé ügyesek vagyunk, akkor még azt is meg lehet csinálni, hogy ellentámadásból rúgunk bombagólt (ugye az elmaradhatatlan focis hasonlat). Ezek az adatok csak kamuk, valójában, a lényeget tekintve sokat javult a helyzetünk. Köszi, big brother!

Hogy miről is van szó? Mindezt Bucsy Levente cikkéből tudhatjuk meg, aki a Magyar Nemzet újságírója, és aki megingathatatlan bizonyítékait Lentner Csaba közgazdász, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára hivatkozik, akinek elég a listára pillantani, rögtön tudja, hogy mitől sántít ez az újabb összeesküvés.

"– A Világgazdasági Fórum listája a neoliberális pénzügyi világ rangsora, amely arról szól, hogy az egyes országok a transznacionális vállalatok becsalogatására mennyire alkalmasak. Az pedig világosan látszott, hogy a második Orbán-kormány előző két esztendeje nem erről szólt, hanem a stabilizálódásról; emellett pedig elsősorban Magyarországnak próbált a kormány megfelelni, ezután jöttek csak a kötelezettségek – értelmezi a rangsoron történt 12 helyes visszaesést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára."

"Lentner a mércék közül hármat emel ki, amelyek alapján a nemzetközi pénzvilág kritizálja hazánkat.

– Természetes, hogy nem nézik jó szemmel, hogy a pénzügyi finanszírozás tekintetében visszaszorult a hitelezés szerepe, ez az első pillér. A hitelezés leállt, mivel a nemzetközi nagyvállalatok és a bankok be lettek vonva a közös ügyekbe. Min keresztül? Ez a második pillér: az adórendszer úgy alakult át, hogy a válságadók kifejezetten ezt a kört érintették. Emellett ne feledjük el, a kormány 50 százalékával csökkentette a társasági adókat és az szja-t, 3 százalék alá szorította a hiányt – figyelmeztet Lentner. A harmadik pillér a politikai bizonytalanság, ami amiatt hátrébb helyezték Magyarországot. – Ez éppen a múlt árnya miatt vetül ránk. Hogy is tekinthetnének ránk másképp, amikor egykori miniszterek ülnek a vádlottak padján, és nem egy volt vezető ellen kellett büntetőfeljelentést tenni?"

Hát persze, az az átkozott neoliberális lista! Nem szól ez valójában másról: a hanyatló Nyugat így akarja ránk kényszeríteni, hogy hitelt vegyünk fel tőle! Mi másról is lehetne szó? Egy csomó minden blöff a listában, aminek pedig van - természetesen minimális - valóságtartalma, azon már most ügyködik a kormány:

"– Itt szintén három területet kell tekinteni, mert semmiképpen sem az a versenyképesség egyedüli alapja, hogy mit mond néhány multinacionális vállalat. Először is stabilnak kell lennie a pénzügyi rendszernek, ez megvan, látjuk a hiányt, az inflációt és a többi számot. A másik terület a piaci igényeknek is megfelelő oktatás, éppen ez formálódik a Széll Kálmán Terven keresztül, megfelelően az össznemzeti érdeknek. A harmadik szintén a kabinet fő törekvései között van: minél több embernek bent kell lenni a munka világában."

Én Lentner úrnak mindenképp köszönettel tartozom, mert valóban azt hittem idáig, hogy tényleg nem megy minden olyan szépen, mint abban a bizonyos tündérmesében, de ha maradt is bennem kétely, azt az utolsó bekezdés biztosan eloszlatja:

"Lentner úgy látja, a magyar embereknek az ilyen listák mellett elsősorban Magyarország belső átalakulására érdemes tekinteniük, és azok a szempontok, amelyek alapján rontják a helyezésünket a hasonló rangsorokban, éppen az ő érdekeiknek felelnek meg a legjobban. Miért is?

– Húsz évig nem fizettek a bankok, nem lep meg, hogy most haragudnak. Egyébként pedig, amíg nem lesznek még látványosabbak a kormány eredményei, addig így fognak bánni Magyarországgal. Ez a lista egyszerű nyomásgyakorlás a tekintetben, hogy változtassuk meg az adórendszert; a kormány viszont helyesen teszi, hogy inkább „befelé” akar megfelelni."

Köszönjük, köszönjük, köszönjük!

Búcsúzóul azért, a már többször beágyazott jelenetet az Erik a vikingből ismét elhozzuk nektek, elvtársak!

Eközben kiderült, hogy a német gazdaság sokkal rosszabbul fog teljesíteni, mint korábban hitték, ráadásul itt az IMF halállistája is. Kíváncsian és aggódva várjuk a fejleményeket! Nagy tervek voltak. Nagy sz9övegek voltak. Mit igazolnak ezekből a mindennapok?

ui.: a címben szereplő jelzőt Lentner nem használta, mielőtt még...

Ha hozzánk és Yoda mesterhez hasonlóan te is úgy érzed, hogy komoly zavar van itthon az Erőben, hogy ideje lenne, ha végre rólunk, egyszerű polgárokról is szólna ez az ország, ha bontás helyett építkezés kezdődne, akkor csatlakozz hozzánk a fészbukon! Klikk: az amerikai fiú a fészbukon

Ha tetszett a bejegyzés, megköszönjük, ha ajánlod ismerőseidnek!

Fontos: Ha van valami, amit szívesen megosztanátok velünk, akkor azt elküldhetitek erre a címre: azamerikaifiu@gmail.com

Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp (klikk)... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.