Az amerikai fiú

Blogunkon Az amerikai fiú című regény részleteit, véleményeket és álhíreket olvashattok.Itt találkozik a '80-as évek csukamájolaj-ízű valósága paranormális mindennapjaink részleteivel. A fejlécben szereplő kép Jan Erik Paulsen munkája.

Eddigi látogatóink száma

Csatlakozz hozzánk a fészbukon!

Figyelj csak, ez érdekes!

Élvezettel eltiporni egy gyermeket? Bizony, lehet így is!

2011.12.16. 07:00 Herkules Irma

Egy igazi boszorkány pontosan olyan élvezettel tipor el egy gyereket, ahogy ti megesztek egy tányér epret, vastag tejszínhabbal...

Aki azt remélte, hogy bestiális bántalmazásokról, esetleg egy darabolós gyilkos romantikus mindennapjairól olvashat majd ebben a posztban (Jézusom, tényleg van, aki ezért jön Az amerikai fiúra?), azt sajnos ki kell ábrándítanom. (Kérlek, ne állj érte bosszút!)

Nem, ebben a posztban nem tejporos, nindzsás regényrészletet, álhírt vagy véleményt olvashatsz, pontosabban a megfelelő rovatokban persze azt is, de itt és most kivételesen egy  baljós hangulatú meseregény - szerintünk egyébként a világ egyik legjobb meseregényének - leginkább nagyobbaknak (?) szóló ajánlója következik... Ez most nem kamu, nem álhír, ez bizony véresen komoly! Elvégre lassan Karácsony, ennyit mi is megtehetünk!

Kicsit riasztóan hathat majd, de meg mernék esküdni, hogy '85-ben saját szememmel láttam egy igazi boszorkányt, aki bámulatos sebességével seprűnyélen szégyenítette meg a tévéadását esténként zörgő trécselésükkel megzavaró szovjet vadászpilótákat, ahogy elhúzott az óvoda kerítése fölött. Nem linkelek, nem nézlek hülyének, komolyan, tisztán emlékszem rá vagy legalábbis az emléke emlékére. Furcsa, de igaz, ha lehunyom a szemem, ma is előttem van a sötét rongyokba burkolózó, sugárzóan gonosz alak. A kócos, csapzott haj. A bibircsókjairól kondenzcsíkokként lengedező hosszú szőrszálak (az ilyentől azóta is irtózom). A rettenetesen sötét fényben csillogó szemek. Na meg a háttérben a szocialista jólét helyi letéteményesének, nagyközségünk lehetetlenül grandiózus gyárának sötét, de roppant büszke sziluettje. Ez van. Az emlék teljesen éles, fel sem merül bennem, hogy pusztán valami beégett álomról volna szó, még ha akkoriban egyébként is ördögöket, angyalokat meg boszorkányokat vizionáltam mindenhová, ha egyedül maradtam. (Sőt, sokan még ma is azt mondják, hogy absztinencia ide vagy oda, általában olyan vagyok, mintha be lennék szívva.)

Amúgy egy, a témában szintén érintett (boszorkányok, nem a szívás vagy a szívás látszata), barátom szerint a boszorkányok egyáltalán nem ilyenek, ha más mondaná, talán nem érdekelne, de ő rohadtul tudja, mit beszél, neki nagyon is meggyűlt velük a baja akkoriban, amikor én a magamét láttam, rendszeresen dobbantottam az óvodából és kiflit ettem a Sportszelethez. Szerinte ugyanis:

Az igazi boszorkányok hétköznapi ruhákat hordanak, és nagyon hasonlítanak a hétköznapi nőkhöz. Hétköznapi házakban élnek, és hétköznapi állásuk van. Ezért olyan nehéz nyakon csípni őket... Egy igazi boszorkány minden idejét olyan cselszövéseknek szenteli, melyek révén megszabadulhatna a kerületében lakó összes gyerektől. Az a mániája, hogy egytől egyig mindegyiket eltüntesse. Egész nap csak erre gondol. Még ha pénztárosként dolgozik is egy szupermarketben, vagy levelet gépel egy igazgatónak, vagy épp egy luxusautót vezet valahol (márpedig ezek közül bármelyiket megteheti), az esze akkor is csak a cselszövésen és a tervezgetésen és a tajtékzáson és a süvítésen és a vérszomjas, gyilkos gondolatokon jár.

Mert végeredményben bármennyire is rettenetes kimondani, de:

Egy igazi boszorkány pontosan olyan élvezettel tipor el egy gyereket, ahogy ti megesztek egy tányér epret, vastag tejszínhabbal.

Az említett barátom már nem él. Ma már tudom, 21 évvel és majdnem 1 hónappal ezelőtt bekövetkezett halálának nem a hivatalos verzióban szereplő, funkcionális csontvelő elégtelenséggel járó myelodysplasiás syndroma vagy mi volt az oka. A velejéig romlott boszorkányokkal való találkozását követően frankón esélye sem volt, hogy néhány évnél tovább maradjon közöttünk....

Hogy ki az a Dahl, mi az a Dahl, mit akar az a (Roald) Dahl? A Meghökkentő mesék című filmsorozatot említve talán beugrik valami, pedig az adaptáció alapjául szolgáló abszurd, néha kissé misztikus novellák lehetősen gyenge produktumok a Norvégiából származó walesi író bizarr és zseniális meséinek (pl. Fantasztikus Róka úr, Hugó és a csodaszer, Charlie és a csokigyár etc.) világához képest. De a remek meseregények közül is messze kimagaslik a Boszorkányok a maga baljós és szomorú, észveszejtően élvezetesen beteg hangulatával, melyben Dahl a legelképesztőbb, leggátlástalanabb (mocskos szadista, de mi ezért szeretjük) módon alkalmazza egyidejűleg az angol humort és az északi mesék meglehetősen dark, baljós tónusait.

Bizony könnyen kaphatjuk magunkat a könyv olvasása után azon, hogy egy szürke és magányos novemberi délutánon a függöny mögül az utcát bámuljuk mellkasunkban a rettegés és az izgalom furcsa elegyével, hátha megint feltűnik az az ismeretlen valaki, aki elsőre talán nem is tűnik többnek kedves, mosolygós, fiatal hölgynél. Ha nem szereted a nyálas Karácsonyt, a meséket viszont igen, itt az ideje beszerezned a Boszorkányokat!

Ha tetszett beteges ajánlók és meghozta a kedvedet Roald Dahl műveihez, akkor csatlakozz hozzánk bátran! Klikk: Az amerikai fiú a fészbukon

Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.
Az amerikai fiú I. fejezetének első részéért klikk ide

Szólj hozzá!

Címkék: horror beteg mese irodalom félelem szovjet perverz hobo szocializmus nyomasztó sötét gyerekirodalom bántalmazás szadista csokigyár okkultizmus boszorkányok abúzus roald dahl

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.