Az amerikai fiú

Blogunkon Az amerikai fiú című regény részleteit, véleményeket és álhíreket olvashattok.Itt találkozik a '80-as évek csukamájolaj-ízű valósága paranormális mindennapjaink részleteivel. A fejlécben szereplő kép Jan Erik Paulsen munkája.

Eddigi látogatóink száma

Csatlakozz hozzánk a fészbukon!

Sorok Között

Nincs megjeleníthető elem

Figyelj csak, ez érdekes!

Ki (nem) akasztotta fel a Véderő egykori vezetőjét? - avagy a nagy pángalaktikus összeesküvések országa

2011.11.07. 11:40 Herkules Irma

Gondolatok közös örökségünkről, a nemzeti paranoiáról...

Eszes Tamás meghalt, néhány szombattal ezelőtt pedig már el is temették. A Véderő korábbi vezetőjét egy hónapja holtan találták gyöngyöspatai ingatlanában, ahol az első szakértői vélemények alapján saját kezével vetett véget életének. Kevés tragikusabb dolog van annál, mint amikor egy ember arra az elhatározásra jut, hogy végezzen önmagával. Az öngyilkosság nem az erő, hanem a kétségbeesés hangja, arról szól, hogy az életünkben lévő problémákra már képtelenek vagyunk megoldást találni, inkább kiszállunk. (Azonban hiba lenne azt gondolni, hogy több erőről tanúskodik, ha a problémákat bárki is mások megfélemlítésével, leverésével, megölésével próbálja kezelni, akármilyen színbe is öltözzön.)

Vélemény

Így ismeretlenül, kizárólag a média szűrőjén át érkezett információkból építkezve, sem kérdéses számomra, Eszes világnézete, a társadalmi együttélésről, a társadalmi problémák kezelésével kapcsolatos elképzelései nagyon-nagyon messze állnak az általam vallott nézetektől. Hogy mit és miért gondolt, hogy életében mi vezetett a kiképzőtáboros akción és a polgármester-jelöltségen keresztül az utolsó döntésig, hogy milyen lehetett a hétköznapokban, azt nem tudom, nem is tudhatom, de hiszem, hogy minden ember halála tragikus dolog.

Amiért erről az egészről most írok, annak egyetlen oka van, méghozzá az, hogy megdöbbentett, hányszor és hányféle változatban volt szerencsém hallani - nem kellett hallgatóznom és nem is szoktam - lépcsőházban, trolin, metróra várva, sőt egy aluljárói non-stopban történő vásárlás során, hogy a hivatalos tájékoztatás egyszerűen valótlan, hogy egy gyilkosságból pillanatok alatt faraghatnak öngyilkosságot a hatóságok politikai megrendelésre. (Azon egyébként teljesen meg vagyok lepődve, hogy nem lett sokkal nagyobb visszhangja az esetnek). Az alábbiakban leírok néhány lehetséges variációt, ezek jól mutatják, milyen gazdag a magyar paranoia.

Az alapfelszereltségű történet természetesen nem más, mint hogy a helyi cigányok végeztek Eszessel, bosszúból. Ennek alátámasztására könnyen elő lehet venni a fiókban őrzött előítéletek garmadáját. - Mert azok (sicc!) ugye mindenre képesek! Már szegény Szögi Lajossal is mi történt! - mondják, - különösen jól áll ez a szöveg nyugdíjasoknak lépcsőházi terefere közben - végig sem gondolva, hogy azt a valóban, elvitathatatlanul bestiális esetet, (minden teátrális felhang nélkül) nemzeti tragédiát előrángatni saját sztereotípiáik alátámasztásához mennyire méltatlan és ízléstelen dolog. Nem akarom menteni az elkövetőket, nincs mentség a cselekedetükre, ahogy a cigányokra vadászó elmebetegekére sincs, de erről régebben már többször is írtam (itt és itt olvashatóak azok a bejegyzések). Persze az, hogy igazából a többszörösen vesztes Eszes megölésének kb. semmi értelme nem lett volna, hiszen nem nagyon volt már miért ártani neki, mikor a Véderő parancsnoki tisztségét már nem töltötte be, a polgármesterségről pedig fényévekre lecsúszott, ráadásul a helyi jobbikos Juhász Oszkárral sem volt éppen felhőtlen a kapcsolata, állítólag komoly magánéleti problémákkal is küzdött. Persze az indulatokat soha nem a ráció írja.

Akiknek a Jobbik már túl liberális, sőt, egyenesen gyanús, feltehetik, vajon nem pont a Jobbik érdeke, hogy kárt okozzon az őszintébb és hazafiasabb mozgalomnak (mely nevével egyébként az egykor Gömbös Gyula kezdeményezésére megszülető Magyar Országos Véderő Egylet-nek állít emléket), ami a többi hasonló szerveződéssel karöltve hamarosan biztosan sikeresen le tudná leplezni a parlamenti párt ármánykodását? - Hiszen már a FIDESZ-esek is megmondták, hogy a Jobbikot az MSZP hozta létre! - mondhatná bárki, ráadásul ami azt illeti, ebben még igazuk is volna, mármint abban, hogy ezt mondta Szijjártó 2009-ben.

Apropó MSZP. Hiába halványult el annyira a Magyar Szocialista Párt, hogy igazából már beszélni se nagyon érdemes róla, azért nyilván nosztalgiából felvetődhet (ha már SZDSZ nincs, az LMP meg nem eléggé jelentős hozzá), hogy valójában akár ők is állhatnak a haláleset háttérben.  Simán lehet, hogy néhány ügynök a Moszadtól helikopteren érkezett, így most, hogy Eszest megölték (egy ismerős ismerősének az ismerőse biztos forrásból tudhatja, hogy azok a bizonyos első szakértői vélemények megrendelésre készültek, a falu fölött meg napok óta láttak egy helikoptert), a romák félelmükben, védelmet remélve tömegesen fognak rájuk szavazni, így Izrael uralma (mi mást is szeretne jobban, mint Magyarországot irányítani?) végleg kiteljesedhet.

Persze az sem kizárt, hogy néhányan úgy vélekednek, Eszest mások hajszolták az öngyilkosságba, így a FIDESZ-től az MLSZ-ig szinte mindenkit felelőssé lehet tenni a történtekért (egyébként mindkettőt emlegetik Magyarország sírásójaként, előbbit nem olyan régóta, a másikat meg már puszta megszokásból is). Ráadásul micsoda lehetőség a kormánynak, ha a gazdasági problémákról ismét a szélső jobb irányába tudná elmozdítani a közbeszédet...

A legnagyobb gond igazából persze az, hogy Magyarországon mindenkinek minden problémára és történésre van egy hasonló önfelmentő és másokat kárhoztató elmélete. Összességében pedig azoknak, akik saját igazukat akarják hallatni, teljesen mindegy, hogy mikor, hol és mi történik, ami megerősíti véleményüket, azt elfogadják, ami megcáfolná, arról tudomást sem vesznek. Egyetlen dolog fontos csak igazán, hogy mindig legyen valaki, aki rossz, aki a vesztüket akarja, aki életét arra teszi fel, hogy őket ellehetetlenítse, az országot pedig tönkretegye. Őszintén mondom, kevés tragikusabb dolog van annál, mint amikor az ember arra az elhatározásra jut, hogy végezzen önmagával, és nem kevésbé tragikus, ha egy egész nemzet képtelen a párbeszédre.

***

Kevés tragikusabb dolog van annál, mint amikor egy ember arra az elhatározásra jut, hogy végezzen önmagával, talán leginkább az, ha ha másnak szenvedést vagy más, mások halálát kívánja az ember. Az öngyilkosság nem az erő, hanem a kétségbeesés hangja, hiba lenne azonban azt gondolni, hogy több erőről tanúskodik, ha a problémák megoldását a másik lesöprésében, megsemmisítésében látja. Pedig sajnos korántsem csak a szélső jobb képviselőire igaz ez a mentalitás, félelmetes, hogy a szalonfasizmus mennyire hétköznapivá vált 2011-re, hogy a legtöbben egy pillanatig sem érzik feszélyezve magukat, ha általánosítani kell, ha ők maguk vagy jelenlétükben bárki, akár nyilvános helyen cigányozni, magyarozni, zsidózni vagy éppen tótozni, románozni, libsizni, fideszesezni kezd. És hiába tagadná bárki is, játszi könnyedséggel megteszik ezt magukat baloldalinak vagy liberálisnak mondó emberek is, annyi különbséggel, hogy más neveket sorolnak, ha az akasztandó emberek listájáról elmélkednek. Ennek a magatartásnak pedig egyetlen, elviselhetetlenül tragikus üzenete van: Magyarország nyugodj békében!

Ha tetszett, akkor klikk: Az amerikai fiú a fészbukon

Mi is ez Az amerikai fiú? Egy regény. Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze álhírek és valódi vélemények.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: politika mszp fidesz magyarország jobbik lmp véderő

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása