Végre befejeződött ez a hosszú út, hatodikas hősünk mostantól a maga útját járja.
A kézirat 1.0-ás változata, ha jól számolom a napokat, kb. 2 éve készült el. Arra, hogy végre átrágjuk, tisztázzuk az egészet, sajnos soha nem volt elég időnk. Munka, rohangálás, aztán megint munka... Sajnos általában a saját dolgokra jutott mindig a legkevesebb idő. Tegnap délután azonban a Montenegro étteremben végre befejeztük az utolsó három fejezet átnézését is Marci barátommal. (Délelőtt még nem hittem volna, hogy sikerülni fog, mert 11 körül megcsináltam otthon életem legrosszabb süteményét, amitől konkrétan majdnem elhánytam magam, így még a túlélés is kétséges volt, nemhogy a szöveggondozás)...
Ennek örömére most újra, az elejétől elkezdem felpakolni részletekben a végleges szöveget. Ezek a folytatások heti 1-2 alkalommal (talán hétfő és péntek) fognak megjelenni, természetesen a régi regényrészletek eltűnnek a blogról. A most felkerülő szövegek közül már majdnem mind megjelent, ami nem, az hamarosan megfog. Találkozhattatok velük többek között az Alföldben, a Kalligramban és a Tisztatájban, de megjelentek még számos egyéb folyóiratban is, amiért köszönet a szerkesztőknek! A barátaimnak meg azért, mert annyit nyúztam őket ennek a regénynek a fejezeteivel. (Volt olyan is, amikor egy teljes héten át, estéről estére hallgatniuk kellett, ahogy különböző felolvasóesteken előadom ezeket, aztán mikor fáradtan visszatérünk a szállásra, mikor akkor se bírom befogni a számat.)
Mire lehet számítani? 1986. Vidéki szocreál. Néhány slukk Kent. Zacskónyi tejpor meg krumplicukor. Címerezőtábor és viszkető karok. Maradónás póló meg bundesfrizura. Janicsártincses műanyagkoponyák és a távolban dübörgő rock and roll. Szóval kalandra fel! Meg persze: éljen május elseje!
Ha tetszett, csatlakozz! Az amerikai fiú a fészbukon