Hatalmas felháborodással fogadta a közvélemény a Kossuth tér rehabilitációjával kapcsolatos terveket. Bár eleinte kevesebb figyelmet kapott, mára a fókusz áthelyeződött a téren lévő József Attila szobor további sorsával kapcsolatos talányokra, a műalkotás áthelyezésével vagy - ahogy több helyen, némi teátrális ízzel átitatva fogalmaztak - eltüntetésével kapcsolatos tisztázatlan kérdésekre. Végre kiderült, miért kell eltávolítani József Attila szobrát a Kossuth térről! Ráadásul úgy tűnik, hogy a többi fekvő vagy üldögélő szobornak is mennie kell!
Sokan gondolták úgy, hogy a magyar nemzet egyik legnagyobb költőjének szobrát azért szeretné eltávolítani a hatalom, mert jelenléte, költészetének ereje, szomorú élettörténete a mindenkori kormány számára nyomasztó, mindennapjaikat megkeserítő hatást vált ki, hogy még a végén feltámad lelkiismeretük, midőn luxus járműveikhez tartva véletlenül a költő irányába pillantanak. Egy ilyen nagyságú költő szemei előtt nem olyan könnyű nyúzni a népet, fondorlatoskodni ezerrel, ergo nincs másról szó csak arról, az alapvető igazságról, hogy az orkok (kivétel persze az uruk-hai) nem bírják a napfényt, Gollam a tündekenyeret, a politikusok az igazságot, szóval a vezetés nem azért rossz, mert nem tudja, mit csinál, hanem egyszerűen csak gonosz és kész. Az igazság azonban, mint az kiderült, sokkal profánabb, ráadásul ezúttal is dr Kocsis Mátéhoz és a fővárosi hajléktalanokhoz kapcsolódik.
Dr Kocsis kérdésünkre elmondta, hogy ő ugyan József Attilát nem olvasott, hiszen minek is mérgezte volna elméjét kommunista kötődésű, ál-istenkeresők alkotásaival, éppen ezért tökéletesen mindegy is lett volna neki, hogy milyen név szerepel egy ilyen randa szobor mellett. - A problémám nem József Attila - vagy Pista vagy hogy hívják - villámló tekintete - fogalmazott Józsefváros polgármestere -, sokkal inkább az az életszemlélet, ami a műalkotásból árad. Egy rettentően vékony, mondhatni göthös alak, akinek a bokája kilóg a nadrágja alól, ráadásul egy közterületen lévő lépcsőn üldögél, ahonnan soha nem megy haza. Mégis milyen üzenete van ennek? Mi kezünket-lábunkat törjük, hogy fűtött helyekre deportáljuk a hajléktalanokat, hogy lebontsuk a városképet pusztító tákolmányaikat, hogy szebb jövőt építhessünk a helyükre, ez a fickó meg csak itt bámul?
- Ha ezt hagyjuk, akkor a szobor követendő például szolgál majd százaknak, ezreknek, ahogy az a közelmúltban is történt, amikor mindenféle emberek ide - mármint a Kossuth térre - jöttek, aztán össze-vissza lefeküdtek a földre! - teszi hozzá dr Papcsák Ferenc, zuglói polgármester.
- Én a mögöttem álló harminc év alatt, hál' Istennek még nem vettem észre ezt a szobrot, de a múltkor, amikor a parlamenti menzáról jól megérdemelt ebédem után egészségügyi sétára indultam, egyszer csak ott ült előttem. Akkor már tudtam, hogy mennie kell! - veszi vissza a szót a hajléktalanügyi referens, aki elmondja, hogy Tarlós főpolgármester úrral már folynak a tárgyalások arról, hogy ezután se fekvő, se üldögélő szobrok ne maradhassanak Budapesten, ennek értelmében természetesen a Lánchíd oroszlánjainak is menniük kell!
Neve elhallgatását kérő informátorunk beszámolója alapján, a térrendezésről azért kell országgyűlés határozat, mivel a korábban dr Kocsis által kihívott rendőrök hiába szólították fel többször a szobrot, az nem volt hajlandó felállni, bemutatni a személyét igazoló okmányokat, ráadásul a jogszerű kényszerítő intézkedéseknek is passzívan ellenállt, egy őrmestert és egy zászlós jelenleg is sérvvel kezelnek. Mikor Dr Kocsis a történetről értesült, olyan súlyos hisztirohamot kapott, hogy a parlamenti ülések szünetében kinyomtatott karácsonyi bejgli receptjeit is összetépte mérgében, ezzel több hónapnyi parlamenti munkájának gyümölcsét téve tönkre.
